Sem kenyeret, sem tojást nem teszünk bele, mégsem lesz száraz.

Hozzávalók:

• 500 g darált sertéscomb vagy sertés-marha darált hús (nekem ezekből a vastagabbra darált húsokból sikerültek a legszebbre a fasírtok),
• 200 g burgonya,
• 1 csapott ek. útifűmaghéj,
• 60 ml forró víz,
• 30 g barnarizs-liszt,
• olaj a sütéshez,
• fűszerek ízlés szerint.

Én így ízesítem:

• 2,5 gerezd fokhagyma,
• 20 g vöröshagyma,
• 6 g só,
• 0,5 csapott tk. őrölt pirospaprika,
• 0,5 csapott tk. őrölt fehér bors,
• 0,5 tk. őrölt kömény.

Elkészítés:

1.A meghámozott, megmosott burgonyát vágd kisebb kockákra, és főzd meg enyhén sós vízben. 

2. Amíg még meleg, villával nyomkodd össze. Ezután ne várj sokat, a burgonyát melegen kell a húshoz keverni, hogy a fasírt jó állagú legyen.

3. Tisztítsd meg a hagymákat. A vöröshagymát vágd apróra.

4. A húst tedd egy nagy tálba. Add hozzá a burgonyát, a fűszereket, a vöröshagymát és a fokhagymanyomón átnyomott fokhagymát.

5. Egy tálkába önts 60 ml forró vizet, és add hozzá az útifűmaghéjat. Pár másodpercig keverd, amíg egy híg, ragadós, tojásszerű masszát kapsz. (Gyorsan kell dolgozni, mert forró víz hatására a maghéj azonnal ragacsosodni kezd, és ha nem sietünk, összeáll egy „gumidarabbá”.) A ragacsos masszát azonnal öntsd a húsos tálba, és a hozzávalókat jól dolgozd össze (kézzel lehet a legalaposabban).

6. A masszából formázz fasírtokat, majd forgasd őket barnarizs-lisztbe.

7. A fasírtokat forró olajban süsd meg. Érdemes kisebb lángon sütni, és 3-4 percenként megforgatni őket, hogy mindkét oldaluk jól átsüljön. A sütési idő attól függ, mekkorák a fasírtok. Ha kicsik, akkor is kell legalább 15 perc, amíg átsülnek.

8. A kész fasírtokat szedd egy szűrőbe, amely alá papírtörlőt tettél, hogy a felesleges zsír lecsepegjen róluk (ha csak papírtörlőt teszel alájuk, az ráragadhat a fasírtokra).

Hajdinát főzni nagyon egyszerű, csak a megfelelő technikát kell alkalmazni, hogy puha, de nem ragadós végeredményt kapjunk.

Mielőtt hozzálátnál a főzéshez, néhány hasznos információ:

• A hajdina savanykásabb, diósabb ízű.
• Vásárolhatsz pirítatlan és pirított hajdinát is. Előbbit zöldes, utóbbit világosabb vagy sötétebb barna színéről is felismerheted.

• A natúr hajdina íze enyhébb, a pirítotté erősebb.
• Van, aki szerint a hajdinát ajánlott a hűtőben tartani, mert megavasodhat, és keserűvé válhat.
• Általános szabály, hogy kétszeres mennyiségű vízben főzzük meg, tehát 1 csésze hajdinához 2 csésze víz szükséges.
• Főzés előtt ajánlott alaposan átmosni.

Hozzávalók:

• 1 csésze hajdina (a lenti képen látható adaghoz pirítottat használtam, de natúr hajdinával is működik a recept),
• 2 csésze víz,
• só ízlés szerint (én 180 g hajdinához 1/4 mokkáskanálnyit szoktam tenni).

Elkészítés:

1. Egy lábasban forrald fel a vizet és add hozzá a sót.

2. A hajdinát tedd egy nagyobb tálba, és forró vízzel, többször, alaposan mosd át. A víz tetejére feljövő esetleges szennyeződéseket szedegesd ki. Ezután szűrd le a hajdinát, és jól csepegtesd le.

3. Amikor a főzővíz lobogva forr, öntsd bele a hajdinát. Várd meg, míg újra forrni kezd, majd állítsd kicsire a lángot, és főzd addig, amíg beszívja a vizet. Ne kevergesd, legfeljebb időnként nézz alá, hogy van-e még ott víz. Ne hagyd, hogy leragadjon.

4. Amikor a hajdina beszívta a vizet, kapcsold le a lángot, és lefedve hagyd állni 15 percig.

5. 15 perc után tedd át egy tálba, és lazítsd fel egy villával. Újra fedd le, nehogy kiszáradjon.

Tipp: A hajdinával a tarhonyát is helyettesítheted.

A köles elkészítése nem bonyolult, de néhány „trükköt” azért alkalmazni kell, hogy ne legyen kesernyés mellékíze, és puha, de nem ragadós végeredményt kapjunk. Ezeket a fogásokat tudhatod meg ebből a kipróbált receptből.

Mielőtt a főzéshez hozzálátnál, néhány hasznos tanács:

• A kölest, akárcsak a köleslisztet, érdemes a hűtőben tartani, mert megavasodhat.
• Általános szabály, hogy ha köretet szeretnél készíteni (nem pedig kását), akkor a kölest háromszoros mennyiségű vízben kell megfőzni, vagyis 1 csésze köles puhára főzéséhez 3 csésze víz szükséges.
• Ahhoz, hogy a köles kesernyés mellékízét elvegyük, főzés előtt forró vízzel, többször, alaposan át kell mosni. Tapasztalataim szerint az egyszerű átöblítés nem elég, nekem csak a receptben írt módszer vált be.

Az alábbi recepttel 100 g kölesből kb. 230 g főtt kölesünk lesz.

Hozzávalók:

• 1 csésze köles,
• 3 csésze víz + kb. 2 l forró víz a köles átmosásához,
• só ízlés szerint (én 180 g köleshez 1/2 mokkáskanálnyit szoktam tenni).

Elkészítés:

1. Forralj fel kb. 2 l vizet.

2. Külön mérj ki még 3 csésze vizet, és keverd el benne a sót.

3. A kölest egy tálban öntsd fel annyi forrásban lévő vízzel, amennyi jól ellepi. Egy kanállal alaposan, kb. 1 percen keresztül, a kanalat előre-hátra mozgatva keverd át. Szűrd le, majd az egészet még négyszer ismételd meg. (Közben, ahogy tisztul a köles, látni fogod, hogy az áztatóvíz egyre kevésbé zavaros.)

4. Ezután újra öntsd fel forró vízzel, és hagyd állni 5 percig. Megint jól keverd át, alaposan öblítsd majd szűrd le.

5. Egy teflonos serpenyőben, folyamatosan kevergetve, közepes lángon addig pirítsd a kölest, amíg aranyszínű lesz (pár percig tart).

6. Lassan öntsd hozzá a 3 csésze vizet, majd fedd le.

7. Várd meg, amíg felforr, majd vedd kisebbre a lángot és főzd addig, amíg beszívja az összes vizet. Ne kevergesd, legfeljebb időnként told félre egy fakanállal, és nézz alá, hogy van-e még ott víz. (Ha főzés közben sokszor megkevered, nagyobb mennyiségű vizet szív magába, és túl tömény lesz, illetve később jobban kiszárad.) A főzési idő a köles mennyiségétől függ. 100 g köles kb. 8 perc alatt megfő.

8. Amikor a köles beszívta a vizet, kapcsold le a lángot, és lefedve hagyd állni 15 percig.

9. 15 perc után tedd át egy tálba, lazítsd fel egy villával, és újra fedd le.

A köles melegen igazán finom.

A maradék főtt kölest lefedve tartsd a hűtőben, és egy-két nap alatt fogyaszd el, mert gyorsan megromlik. Ha mikróban melegíted újra, ne felejtsd el letakarni egy tányérral, hogy ki ne száradjon.

Édesítővel és fahéjjal ízesítve finom tejpótló ital. Kakaós „tejhez” pedig szerintem az egyik legjobb alapanyag.

Hozzávalók (1,1 l mogyorótejhez):

• 150 g török mogyoró;

• 9 dl víz + egy kevés az áztatáshoz (ld. lejjebb);

• egy csipet só;

• édesítő és fahéj ízlés szerint (én 2,5 púpozott tk., a cukornál 4-szer édesebb édesítőt teszek bele, és kb. fél csapott mokkáskanál fahéjat).

Elkészítés:

1. A mogyorót beáztatjuk annyi vízbe, hogy épp ellepje, és egy éjszakán át állni hagyjuk.

2. Másnap hozzáadunk 1 dl vizet és botmixerrel jó pépesre keverjük. Ezután hozzáöntjük a többi vizet is, és újra mixeljük.

3. Textilpelenkán átszűrjük, és a pelenkában maradt mogyorópépet jól kicsavarjuk.

4. Az átszűrt mogyorótejhez hozzáadjuk az édesítőt és a fahéjat. Én ezeket is botmixerrel szoktam jól elkeverni.

A mogyorótejet tartsuk a hűtőben, itt négy napig is eláll. Fogyasztás előtt keverjük fel, mert kis mogyoródarabkák még maradnak benne, amik leülepednek az aljára.

Nagyon laktató, emellett ez a leggyorsabban elkészíthető növényi tej. Nem kell semmit áztatni, sem főzni, pár perc alatt készen vagyunk vele. Viszont a házilag készült zabtejet nagyon könnyű elrontani: ha nem a megfelelő módszer szerint készítjük, nyálkás levet kapunk.

Én is sokat küzdöttem vele, míg a Detoxinistán rá nem találtam a megoldásra:

A recept alapján ezeket a szabályokat tartsd be, ha nem akarod, hogy nyúlós legyen a zabtej:

• Nagy szemű zabpehelyből készítsd (a saját tapasztalatom szerint ez elsősorban akkor fontos, ha melegíteni akarjuk).
• Ne áztasd be előzőleg a zabpelyhet.
• Ne mixeld sokáig, legfeljebb 30 másodpercig.
• Ne magtejszűrő zacskóval vagy pelenkával szűrd le, hanem egy kis lyukú szűrővel. Szűrés közben ne nyomkodd a zabpelyhet, mert attól is ragadósabb lesz.
• Nagyon óvatosan és csak rövid ideig melegítsd. Ha jéghidegen veszem ki a hűtőből, 1 csésze zabtejet 30 + 15 másodpercig szoktam melegíteni a mikróban, a két melegítés között pár másodperc szünetet tartva.

Hozzávalók (kb. 3,5 dl-hez):

• 60 g nagy szemű, gluténmentes zabpehely;

• 450 ml hideg víz;

• édesítő ízlés szerint;

• vanília vagy fahéj (elhagyható).

Elkészítés:

1. A zabpelyhet és a vizet turmixgéppel összekeverjük, maximum 30 másodpercig. (Mivel a „tej” nyúlós lesz, ha túl sokat nyomkodjuk a zabpelyhet, én nem a botmixert ajánlom a keveréshez, hanem a turmixgépet.)

2. Egy teaszűrőn vagy nagyon finom lyukú szűrőn háromszor-négyszer átszűrjük, hogy minél kevesebb zabpehelydarabka maradjon benne. (Ne feledd: a zabpelyhet ekkor sem szabad nyomkodni!) Két szűrés között öblítsd ki a szűrőt.

3. Tetszés szerint ízesítjük. A zabtejhez jól illik a kókuszvirágcukor, ennek kissé karamelles íze van, ami kihangsúlyozza a zab fahéjas aromáját. Szintén jó választás még az ún. „természetes nádcukor”, enyhén mézes íze jól passzol a zabhoz.

Tartsd a hűtőben, legfeljebb 4 napig. Fogyasztás előtt keverd fel, mert a zabpehelydarabkák leülepednek az aljára.

A zabtejet le is fagyaszthatod, de csak lassan, óvatosan olvaszd ki, nehogy nyálkás legyen.

Források: Megan Gilmore receptje a Detoxinistán, és a saját tapasztalataim.

Egyszerűen elkészíthető rizstej, házilag.

Barna rizsből készítem, mert fehérből túl nyálkásnak találtam, és az illata sem volt jó. Ha viszont barna rizst használunk hozzá, nem lesz nyúlós állagú, és vaníliával ízesítve finomabb is.

Hozzávalók (1,1 l rizstejhez):

• 250 g barna rizs,

• 2 l víz,

• egy csipet só,

• édesítő ízlés szerint,

• egy késhegynyi Bourbon vaníliapor.

Elkészítés:

1. A sót keverjük el a vízben, majd a vizet forraljuk fel.

2. Amikor forr, öntsük bele a rizst, és kis lángon, lefedve főzzük 10 percig.

3. 10 perc után botmixerrel keverjük össze. (Ne hagyjuk állni, mert a rizs magába szívja a vizet.)

4. Turmixolás után szűrjük át. (Azért, hogy minél kevesebb rizsdarabka maradjon a tejben, én először egy sűrű konyhai szűrőt használok, és a szűrőben maradt rizst jól kinyomkodom egy kanállal. Ezután a szűrőbe teszek egy darab textilpelenkát, és kis adagonként azon is átszűröm. A pelenkát is jól kinyomkodom a kanállal.)

5. A rizstejhez adjuk hozzá a vaníliát és az édesítőt, vagy, ha valaki natúran szeretné, ezeket ki is hagyhatja.

Jó, ha fogyasztás előtt kicsit állni hagyjuk, hogy jobban összeérjenek az ízek.

A rizstejet kihűlés után tartsuk a hűtőben (itt kb. 4 napig eláll), és fogyasztás előtt mindig keverjük fel. 

Az alábbi módszert azért szeretem, mert így keletkezik a legkevesebb maradék, amelyet akár le is fagyaszthatunk, ha később szeretnénk felhasználni.

A módszer a Keto.hu-tól származik. A recept videováltozatát itt találjátok, alább pedig a leírt verziót, az én kiegészítéseimmel.

Ezzel a módszerrel krémesebb, zsírosabb kókusztej készül. Ha valaki hígabbat szeretne, adjon hozzá több vizet.

Nem mindegy, milyen kókuszreszelékből készítjük. Jó minőségű, magasabb zsírtartalmú fajtára lesz szükségünk. Nekem eddig az vált be a legjobban, amit a videóban is használnak.

Hozzávalók (8,5 dl kókusztejhez):

• 130 g kókuszreszelék,

• 1 l víz,

• 1 csipet só.

Elkészítés:

1. A kókuszreszeléket kávédarálón addig daráljuk, amíg masszaszerű lesz, és felkenődik a daráló oldalára. Igyekezzünk minél jobban megdarálni, hogy a darabos juhtúróhoz hasonlítson az állaga. Ezt úgy érhetjük el, ha darálás közben többször megállunk, kihúzzuk a gépet a konnektorból, kicsit átkavarjuk a reszeléket, majd újra daráljuk. Egyszerre kb. félig töltsük meg a darálót kókuszreszelékkel.

2. A megdarált reszelékhez hozzáadunk 1 l vizet és egy csipet sót, majd az egészet összeturmixoljuk.

3. A turmixolt folyadékot textilpelenkán átszűrjük, és a pelenkában maradt reszeléket jól kicsavarjuk. (Egy sima szűrőt is használhatnánk, de így több kókusztejet tudunk kinyerni, mert a pelenkát jól ki lehet csavarni.)

Mivel a szűrés elég sok „pancsolással” járhat, így szoktam csinálni:

Egy lábas szájára teszek egy akkora szűrőt, amekkora épp befedi. A szűrőbe teszek egy kb. 25-ször 25 cm-es pelenkadarabot.

(Íme egy fotó a módszerről :). A szűrőnek az a funkciója, hogy megtartsa a pelenkát, és az ne csússzon a fazékba.)

A pelenkába öntök egy kevés kókusztejet, összefogom az anyagot, mint egy kis zacskót, és gyengéden (különben fröcskölni fog) kicsavarom, mint egy rongyot. A pelenkában maradt reszeléket kanállal lekapargatom, és félreteszem egy tálkába.

Készen is van. Édesíthetjük, vagy natúran is fogyaszthatjuk.

A kókusztejet tartsuk a hűtőben. Fogyasztás előtt keverjük fel, mert icipici kókuszdarabkák még maradnak benne, amik leülepednek az aljára, a kókusz zsírtartalma pedig összegyűlik a tetején. (Ez ugyanígy történik akkor is, ha más módszerrel készítjük.) A hűtőben 3-4 napig eláll. 

Jól habosítható, finom tejpótló. Ugyanúgy készül, mint a mogyorótej.

Hozzávalók (kb. 1,1 l mandulatejhez):

• 150 g mandula;
• 9 dl víz + egy kevés az áztatáshoz (ld. lejjebb);
• egy csipet só;
• édesítő és fahéj ízlés szerint (én 2,5 púpozott tk., a cukornál 4-szer édesebb édesítőt teszek bele, és kb. fél csapott mokkáskanál fahéjat).

Elkészítés:

1. A mandulát beáztatjuk annyi vízbe, hogy éppen ellepje. Egy éjszakán át állni hagyjuk.

2. Másnap hozzáadunk 1 dl vizet és botmixerrel annyira pépesre keverjük, amennyire csak tudjuk. Ezután hozzáöntjük a többi vizet is, és újra mixeljük.

3. Textilpelenkán átszűrjük, és a pelenkában maradt pépet jól kicsavarjuk.

Mivel a szűrés elég sok „pancsolással” járhat, ugyanúgy szoktam csinálni, mint a kókusztejnél:

Egy lábas szájára teszek egy akkora szűrőt, amekkora épp befedi. A szűrőbe teszek egy kb. 25-ször 25 cm-es pelenkadarabot.

(Íme egy fotó a módszerről :). A szűrő azért kell, hogy megtartsa a pelenkát, és az ne csússzon bele a fazékba.)

Merőkanállal a pelenkába kanalazok egy kevés mandulatejet, összefogom az anyagot, mint egy kis zacskót, és gyengéden (különben fröcskölni fog) kicsavarom, mint egy rongyot. A pelenkában maradt pépet kanállal lekapargatom.

4. Az átszűrt mandulatejhez hozzáadjuk az édesítőt és a fahéjat. Én ezeket is botmixerrel szoktam jól elkeverni.

A mandulatejet tartsuk a hűtőben. Fogyasztás előtt keverjük fel, mert kis manduladarabkák még maradnak benne, amik leülepednek az aljára.

Puha bélű, ropogós héjú gluténmentes kenyér köleslisztből. Élesztő nélkül készül, nem tartalmaz tejet, tojást, kukoricát, burgonyát és rizst sem. A színe barnásabb, mint a fehér kenyéré (a képen láthatónál barnább is lehet).

Néhány jótanács az összetevőkkel kapcsolatban:

• A kenyér egyik fő összetevője a kölesliszt. Ezt érdemes a hűtőben tartani, mert megavasodhat.

• Az is befolyásolhatja a kenyér ízét és színét, hogy milyen márkájú összetevőket használsz. Az alapanyagokról szóló oldalon megtalálhatod, hogy én melyik köleslisztet és útifűmaghéjlisztet szoktam használni. Szerintem ezekkel a legfinomabb a kenyér, illetve így lesz a legvilágosabb színű.

• Ahhoz, hogy a szódabikarbóna működésbe lépjen, szükség lesz egy kis savas összetevőre. Én fehér-borecetet vagy 100%-os citromlevet használok. Másfajta savakkal nem tudom garantálni, hogy az eredmény ugyanolyan ízű lesz, mint az én kenyerem.

• A tésztához egy kevés xilitet is adok. A xilit készülhet kukoricából vagy farostból (nyír-, illetve bükkfarost). Akinek kukoricaintoleranciája van, olyat xilitet használjon, ami farostból készült.

Frissítés: miután sokszor elkészítettem ezt a kenyeret, úgy tapasztaltam, levegősebb és finomabb eredményt kapunk, ha a tésztából inkább zsemléket formázunk. A receptben olvashatod, mennyi ideig kell sütni őket.

Hozzávalók (egy 490 g-os kenyérhez vagy 5 db kisebb zsemléhez):

• 170 g kölesliszt;

• 64 g tápiókakeményítő, más néven tápiókaliszt;

• 33 g útifűmaghéjliszt;

• 7 g bambuszrostliszt;

• 6 g só;

• 330 ml langyos víz;

• 1 mokkáskanál fehér-borecet vagy 1,5 mokkáskanál 100%-os citromlé;

• 3 g (1,5 mokkáskanál) xilit;

• 1,5 evőkanál 220 °C-ra hevíthető olívaolaj;

• egy nagyobb késhegynyi szódabikarbóna.

Elkészítés:

1. A liszteket keverd össze egy tálban.

2. A lisztkeveréket szitáld át a dagasztótálba. Ezzel megszüntetjük a lisztben a csomókat, így segítjük a tészta felemelkedését.

3. A szódabikarbónát jól keverd el a lisztekkel.

4. A fehér-borecetet/citromlevet, a xilitet, a sót és az olajat keverd el a vízben. Folyamatos dagasztás mellett fokozatosan, kisebb adagokban add a száraz hozzávalókhoz. Ne dagaszd túl sokáig a tésztát, mert akkor tömör lehet a kenyér.

5. Ha kenyeret sütsz: a megdagasztott tésztát formázd kenyér alakúra, és csomagold frissen tartó fóliába. 20 percig hagyd állni szobahőmérsékleten.

Ha zsemléket sütsz: a tésztából formázz 5 zsemlét, majd frissen tartó fóliában hagyd állni őket 15 percig.

6. A sütőt melegítsd elő 220 °C-ra, és állítsd alul-felül sütés funkcióra.

7. A 20/15 perc elteltével „pofozgasd” körbe a tésztát kézzel, hogy egy kicsit fellazuljon, de nem kell már dagasztani. Ezután tedd sütőpapírral kibélelt lapos tepsire. A kenyeret középre helyezd, hogy egyenletesen érje a meleg.

8. A kenyér tetejét három helyen vágd be kb. 2 cm mélyen, hogy a sütés közben keletkező levegő kijöhessen, és ne repedjen szét a kenyér. A vágások ilyen ferdék legyenek: \ , mert így jobban felemelkedik a tészta. A zsemlék tetejét nem kell bevágni sütés előtt.

9. Vizes kézzel simogasd körbe a kenyeret/zsemléket. Így sütéskor gőz keletkezik, és szép ropogós lesz a héjuk. Ha a tepsire is kerül víz, azt törölgesd le.

10. A sütő alsó részébe, kb. 10-12 cm-re az aljától, tedd be a tepsit.

11. A kenyeret 220 °C-on 20 percig süsd, majd kapcsold vissza a sütőt 200 °C-ra, és süsd még 50 percig. Sütés közben ne nyitogasd az ajtót, mert összeeshet a tészta. A zsemléket 220 °C-on 20 percig, majd 200 °C-on 30 percig kell sütni. 

12. Amikor megsült, vedd ki a tepsiből, tedd egy rácsra, és takard le egy tiszta konyharuhával. Ekkor még nagyon kemény a héja, de meg fog puhulni.

Honnan tudod, hogy jól átsült a kenyered/zsemléd? Abból, ha megkocogtatod az alját, és kopogó hangot hallasz.

Várd meg, míg a kenyér/zsemle kihűl (2-3 óra), és csak ezután szeleteld. 

Kihűlés után tegyél nejlonzacskóba egy akkora adagot, amennyit 1 napon belül elfogyasztasz, ezt hagyd szobahőmérsékleten, mert a hűtőben megkeményedik. A többit pedig kisebb adagokban fagyaszd le. Fogyasztás előtti este vedd ki a másnapi adagot, és hagyd kiolvadni.

Ez a kenyér/zsemle csak hagyományos sütőben készíthető el, kenyérsütő gépben nem.

Ha dupla adagot szeretnél sütni, azt ajánlom, külön-külön mérd ki és dagaszd a két adag tésztát, mert úgy levegősebb lesz a kenyér/zsemle.